Réti csík

Fizikai jellemzők

A test rendkívül megnyúlt, kígyószerű és hengeres, a réti csík Európa legnagyobb csíkja, szokásos hossza 20–30 cm, maximuma 35 cm. A fej kicsi, viszonylag lapos, apró szemekkel — az üledékben való földalatti élethez való alkalmazkodás. A legfontosabb diagnosztikai jellemző a száj körüli 10 bajusz (barbel): 4 a felső állkapcson, 2 a szájszéleken és 4 az alsó állkapcson. A pikkelyek kicsik, beágyazva a vastag bőrbe, amelyet bőséges csúszós nyálkaréteg borít, megkönnyítve az üledékben való mozgást. A színezet barnássárgától okkersárgáig terjed, sötét hosszanti csíkokkal az oldalakon, amelyek váltakoznak világosabb területekkel, sávos mintázatot hozva létre. A has világosabb, sárgás-narancsos árnyalatú. A farok rövid és lekerekített. Az izomzat erős, lehetővé téve gyors hullámzó mozgásokat az aljzaton keresztül.

Élőhely és elterjedés

A réti csík széles körben elterjedt Közép- és Kelet-Európában, kelet felé egészen Közép-Ázsiáig. Romániában főként az alacsony fekvésű síkságokon található: mocsarakban, tavakban, sűrű növényzetű eutróf tavakban, öntözőcsatornákban és alföldi folyók holtágaiban. A Duna-delta ideális élőhelyet jelent — a vastag iszapú és sűrű nád- és gyékénynövényzettel borított mocsarak optimális feltételeket kínálnak e fajnak. A réti csík meghatározott feltételeket igényel: alacsony oldott oxigén (a bélrendszeri légzés révén tolerálható), viszonylag magas nyári hőmérséklet, bőséges iszap, amelybe beleáshatja magát, és kiemelkedő vagy elmerült növényzet. A preferált mélységek sekélyek, 1 méter alatt, tavak és mocsarak peremterületein. Teljesen hiányzik a hideg hegyi vizekből vagy gyors folyású folyókból.

Viselkedés és táplálkozás

A réti csík változatos és opportunista étrenddel rendelkező fenéklakó mindenevő. Kopepodákat, kladocereket, osztrakodákat, oligochetákat, chironomida-lárvákat, vízi bogárlárvát, kis csigákat és nagy mennyiségű szerves törmeléket fogyaszt. Más csíkfajokkal ellentétben a réti csík nappal és éjjel egyaránt táplálkozik, bár az éjszakai aktivitás dominál. A bélrendszeri légzés egyedülálló képessége — levegőt nyel a vízfelszínen, és oxigént dolgoz fel a belében — lehetővé teszi számára a hipoxikus vizekben való túlélést, ahol más fajok már elpusztultak volna. A viharok és légköri nyomásváltozások előtti intenzív izgatottság viselkedése jól dokumentált, és évszázadokon át informális időjárás-előrejelzőként használták Közép-Európa falusi közösségei. Télen 5°C alatti hőmérsékleten torpor állapotba léphet az üledékben.

Életciklus és szaporodás

Az ivarérettséget 2–3 éves korban éri el. A szaporodás április–júniusban zajlik, amikor a víz hőmérséklete meghaladja a 12°C-ot, a csúcsintenzitás 15–18°C-on. A halak sekély, bőséges vízi növényzettel rendelkező területekre vándorolnak ikralerakás céljából. A nőstények 50 000–150 000 ragadós ikrát raknak elmerült vízi növényekre, több adagban. A termékenység magas, kompenzálva az első évek nagy mortalitását. Az inkubáció optimális hőmérsékleten 5–8 napig tart. A növekedés mérsékelt — az első évben az egyedek 8–12 cm-t érnek el, a második vagy harmadik évben érik el az érettséget. A maximális élettartam kedvező körülmények között 8–10 év.

Természetvédelmi helyzet

A réti csíkot az IUCN globálisan „nem fenyegetett" (LC) kategóriába sorolja, de a helyzet regionálisan jelentősen eltér. Németországban, Ausztriában és Csehországban veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek tekintik a mocsarak lecsapolásával és a folyószabályozással járó élőhelypusztítás miatt. Romániában viszonylag bőséges, és nem áll az 57/2007-es sürgősségi kormányrendelet védelme alatt, így fogható és élő csaliként használható. A fő veszélyek: mocsarak és tavak lecsapolása mezőgazdasági célokra (a fő élőhelyek elvesztése), szélsőséges eutrofizáció, mérgező anyagokkal való szennyezés, amely tönkreteszi a fenéklakó faunát, valamint az alföldi tavak felgyorsult feltöltődése. A réti csík ökológiai szerepe fontos: szerves törmeléket dolgoz fel szélsőséges mocsári élőhelyeken, hozzájárul a tápanyagciklushoz, és táplálékforrásként szolgál a sekély vízi fajok számára.

Források

• FishBase: Misgurnus fossilis
• Wikipedia: Réti csík (Misgurnus fossilis)
• IUCN Vörös Lista: Misgurnus fossilis