Falco tinnunculus
A vörös vércse kis termetű, rendkívül alkalmazkodóképes sólyom, gyakran megfigyelhető a Duna-delta településeinek szélén vagy a homokpadok felett. A „lebező" repüléséről híres, gyors szárnycsapásokkal rögzített pozícióban tartja magát az égen.
A hímnek szürkés-kék feje és vörhenyes hátja fekete pettyekkel van, míg a tojó nagyobb és egységes barnás-vörhenyes tollazatát keresztirányú csíkok tarkítják. Mindkettőnek van egy diszkrét fekete szem alatti csík (bajusz) és fekete karma.
A Duna-deltában a homokpadok nyílt területeit (Letea, Caraorman) és az erdőszéleket preferálja, ahol hatékonyan vadászhat. Állandó faj, egész évben látható, gyakran oszlopokon vagy villanyvezetékeken ülve lesi a zsákmányt.
Főként rágcsálókat (pocok) vadász, de nagy rovarokat (sáskák) vagy kis madarakat is. A föld felett rögzített pontban lebegő technikája lehetővé teszi, hogy hihetetlen pontossággal pásztázza a növényzetet, mielőtt lecsapna a zsákmányra.
Üregekben fészkel – sziklákon, épületeken, tornyokon vagy elhagyott varjúfészkekben. 4–6 tojást rak, amelyeket körülbelül 28–31 napig költ. A fiókákat mindkét szülő eteti, 4–5 hét után hagyják el a fészket.
Státusza „nem fenyegetett" (LC). A populáció stabil, de a faj érintett lehet a Delta szomszédos mezőgazdasági területein a rovarirtó szerek túlzott használata miatt, amely csökkenti fő táplálékforrását.