Atherina boyeri
A homoki küsz (*Atherina boyeri*), gyakran egyszerűen „aterinának" nevezve, kis hal, de hatalmas helyi ökológiai és gazdasági jelentőséggel bír a Duna-deltában és a Razim-Sinoe komplexumban. Bár egyénileg jelentéktelen, az aterina hatalmas rajokat alkot, amelyek a legtöbb ihtiofág madár (mint a pelikánok és a kárókatonák) és a tengeri ragadozóhalak táplálékalapját képezik.
Karcsú hal megnyúlt és enyhén oldalról lapított testtel. A leglátványosabb jellegzetesség egy széles hosszanti, fényes ezüst színű sáv, amely az oldalak mentén húzódik. A száj kicsi és enyhén felfelé hajló, a szemek viszonylag nagyok. Két hátúszója van, az első vékony és rugalmas sugarakkal felszerelve. A pikkelyek nagyok és könnyen leválnak.
Rendkívül sokoldalú faj, tengeri, brakkvízi és akár teljesen édesvízi vizekben is megtalálható. A Duna-deltában tömegesen foglalja el a lagúnákat, a limánokat és a torkolati zónákat. Nagyon ellenálló a hőmérsékleti és oxigénváltozásoknak, ami lehetővé teszi számára, hogy olyan élőhelyeket kolonizáljon, amelyek más halhalfajok számára nehezen megközelíthetők.
Az aterina tipikusan társas faj, sűrű rajokban mozog a vízoszlop felső rétegeiben. A táplálkozás főként a zooplankton, kis rákfélék (mizidek, gammarusok) és rovarlárvák aktív elfogásával történik. A rajok szinkronizált védelmi viselkedést mutatnak: amikor egy ragadozó támad, több ezer hal egyszerre ugrik ki a vízből, hogy zavart keltsen.
A szaporodás elhúzódó, április és augusztus között történik. Az ikrák ragadós szálakkal rendelkeznek, amelyekkel a víz alatti növényekhez vagy algákhoz tapadnak. A fejlődés nagyon gyors, az ivadék gyakran már az első életévében eléri az ivarérettséget. Ez a magas szaporodási ráta lehetővé teszi a faj számára, hogy gyorsan helyreállítsa létszámát a természetes halandóság után.
Nem fenyegetettnek (LC) besorolva, a homoki küsz a régió egyik legsokrétűbb faja. Azonban érzékeny a parti területek kémiai szennyezésére. A delta területén kereskedelmi célból halásszák speciális eszközökkel (kisméretű hálóval), sütve fogyasztják, nagyon értékes helyi delikátessként.