Proterorhinus semilunaris
A félholdas géb (*Proterorhinus semilunaris*) a Gobiidae család kis termetű képviselője, a delta csendes vizeihez alkalmazkodott. "Orrszerű" megjelenéséről és a növényzettel gazdag területekre való preferenciájáról ismert, ellentétben rokonával, amely a köves vagy homokos zónákat részesíti előnyben. Diszkrét, de nagyon gyakori hal a Duna-delta csatornáiban és tavaiban.
Oldalról lapított teste van, karcsúbb, mint más gébféléké. Az egyedi anatómiai jellemző az elülső orrnyílások, amelyek kis cső alakban meghosszabbodnak (mint rövid bajuszok), és a felső ajak fölé lógnak. Színe sárgásbarna, számos szabálytalan csíkkal és folttal, amelyek kiváló álcát nyújtanak a vízinövények között.
A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger medencéiből származik. Romániában a Duna-delta egész területén nagyon elterjedt, az árvizi mocsarakban és a Razim-Sinoe komplexumban. Álló vagy gyenge sodrású vizeket részesít előnyben iszapos fenékkel és bőséges víz alatti növényzettel (sás, békalencse).
Magányos és viszonylag ülőhelyű hal. Idejét a vízinövények levelei között rejtőzve tölti, zsákmányt lesve. Étrendje főként kis gerinctelenekből áll: rovar lárvákból (chironomidák), kis amfipod rákfélékből és férgekből. Nyugodt viselkedésű, nem annyira agresszív, mint a kerek géb.
Szaporodása április és július között történik. A hím védett területet választ (üreges nád szár, üreg vagy a fenéken heverő tárgy), ahol a nőstény rakja le az ikrákat. Mint a többi gébfélénél, a hím védelmezi és szellőzteti az ikrákat kikelésig. Az ivadék gyorsan nő és második évében ivaréretté válik.
A faj nem fenyegetett (LC). Bár nincs halászati jelentősége, a félholdas géb fontos összetevője a delta biodiverzitásának, táplálékul szolgál a csukának, a süllőnek és különböző madárfajoknak (gémek, kócsagok). Érzékeny a tömeges szerves szennyezésre és a part menti növényzeti zónák elpusztítására.
---