Fizikai jellemzők
A vörösnyakú lúd kisméretű, kompakt testalkatú liba, rendkívül díszes tollazattal. Fején és nyakán nagy, gesztenyebarna foltok találhatók, amelyeket finom, fehér szegélyek választanak el az egyébként fekete részekről. Háta és szárnyai többnyire feketék, éles, fehér sávokkal, az oldalak mentén pedig széles, fehér csíkok futnak, amelyek kiemelik a madár elegáns sziluettjét. A mellkason jellegzetes, vöröses folt látható, amely az angol név („red-breasted”) alapja. Csőre rövid és fekete, a finom legeléshez alkalmazkodott, a lábak és a lábfejek is sötét színűek. A kontrasztos, „grafikus” színminta különösen feltűnő, amikor a faj más, szürkés ludakkal együtt táplálkozik.
Élőhely és elterjedés
A faj az arktikus szibériai tundrán költ, elsősorban a Tajmir-félszigeten és a környező területeken. A fészkeket folyópartok, alacsony dombhátak vagy kis tundraszigetek közelében alakítja ki, ahol jó rálátás nyílik a környezetre. A tél beálltával a vörösnyakú ludak délnyugat felé vonulnak, és Dobrudzsa, valamint a Fekete-tenger nyugati partvidéke válik a faj egyik legfontosabb telelőterületévé. Romániában elsősorban az őszi vetésű gabonatáblákat (búza, árpa, repce) részesítik előnyben, amelyek nagy tavakhoz és lagúnákhoz – például a Razim–Sinoe rendszerhez – közel helyezkednek el. Éjszaka ezeknek a vizeknek a felszínén húzódnak meg, nappal pedig a táplálkozóterületek és az éjszakázóhelyek között ingáznak.
Viselkedés és táplálkozás
A vörösnyakú lúd rendkívül társas, szoros, összehangolt csapatokban mozog, leggyakrabban gârlița mare csapataival keveredve. Nappal a földeken legel, elsősorban az őszi vetésű gabonák zöld hajtásait és leveleit fogyasztja, estére azonban visszatér a nagy tavakra vagy lagúnákra, ahol a nyílt víz védelmet nyújt a szárazföldi ragadozókkal szemben. Ébersége nagy: a legkisebb zavaró ingerre is pánikszerűen, az egész csapat egyszerre emelkedik a levegőbe. A szibériai költőhelyeken különösen érdekes viselkedést mutat: gyakran ragadozó madarak, például vándorsólyom közelében fészkel, és mintegy „élő riasztórendszerként” használja a ragadozót a sarki rókák és más földön mozgó ellenségek ellen.
Életciklus és szaporodás
A vörösnyakú lúd fészkeit a tundra talaján alakítja ki, ahol a nyár rendkívül rövid, de intenzív. A fészekalj rendszerint 3–5 tojásból áll, amelyeket júniusban rak le; a kotlás mintegy 25–27 napig tart. A fiókák fészekhagyók, hamar elhagyják a fészket, de a szülők továbbra is szorosan felügyelik őket, és a legjobb táplálkozóterületekre vezetik. A költési siker erősen éves ingadozást mutathat az időjárási viszonyok és a ragadozók nyomása függvényében. A fiókák röpképessé válása után a családok nagyobb csapatokba verődnek, amelyek megkezdik a hosszú, délnyugati irányú vonulást a Fekete-tenger térsége felé, ahol Románia kulcsfontosságú telelőterületeket biztosít.
Természetvédelmi helyzet
A vörösnyakú lúdot világszinten „Vulnerable” kategóriába sorolják, és egyes regionális értékelésekben még ennél is veszélyeztetettebbnek tekintik. A legfőbb veszélyek közé tartozik az illegális vadászat vagy a vadászati tévedésekből fakadó lelövés, a táplálkozóhelyek átalakítása a mezőgazdasági gyakorlatok megváltozása miatt, a nyugalmas éjszakázóhelyek zavarása, valamint a vonulási útvonalak mentén, különösen Dobrudzsában telepített szélerőműparkok hatása. Románia közvetlen nemzetközi felelősséggel tartozik a faj megőrzéséért, mivel a téli időszakban a világállomány jelentős részét fogadja. A védelem eszközei közé tartozik a szigorú jogi oltalom, a védett területek kijelölése, az érzékeny területek kíméletes területhasználata, a szélerőművek gondos térbeli tervezése, valamint a célzott monitorozási és szemléletformáló programok.
Források
- SOR – Vörösnyakú lúd
- BirdLife International – Branta ruficollis
- IUCN Vörös Lista – Branta ruficollis
- Wikipedia.org
