Zingel zingel
A fuzár a *Zingel* nemzetség legnagyobb képviselője, egy fenéklakó, amely mérsékelt áramlású, nagy folyók fenekén él. Kisebb rokonaitól (*Z. streber*) eltérően a fuzár a mélyebb, viszonylag gyors áramlású vizeket kedveli, kevésbé érzékeny a duzzasztókra (tározókra), mint a danur. Megélhet a Duna tározóinak felső szakaszán, ahol elegendő part menti élőhely és mérsékelt (25-35 cm/s) áramlás van a fenéken. A hosszúkás, fusiform test tökéletesen alkalmazkodott a bentikus élethez. Főleg éjszakai tevékenység. Több mint 100 nagy gát fenyegeti a faj élőhelyének több mint 50%-át a Balkánon.
Megnyúlt, orsó alakú, hengeres test dorzo-ventrálisan lapított fejjel. Alsóállású száj. Két elkülönült hátúszó. Szürkés-barna hát, 4–5 sötét, ferde keresztsávval a flancsokon, amelyek világosabb területekkel váltakoznak. Halványsárgás-fehér has. Szokásos hossz 25–35 cm, maximum 48 cm és akár 1 kg. A Duna legnagyobb fenéklakó sügérféléje.
Endemikus a Duna és Dnyeszter vízgyűjtőjén Közép- és Kelet-Európában. Romániában a Dunában és fő mellékfolyóiban él. Mérsékelt–gyors sodrású, homokos-kavicsos kemény aljzatú vizeket kedvel. A német bucóval ellentétben jobban tűri a duzzasztott tavakat a sodrással rendelkező felső szakaszokon. Fenéklakó, éjszakai faj.
Éjszakai fenéklakó húsevő: vizi gerinctelenekkel (rákok, rovarlárvák), halikrával és kis halakkal táplálkozik. Éjjel aktív, nappal kövek alatt vagy medermélyedésekben rejtőzik. Rövid ugrásokkal halad a mederben, hasonlóan a német bucóhoz. A román folyók legnagyobb fenéklakó sügérféléjeként fontos szerepet tölt be a mélyebb zóna kis halainak szabályozásában.
Ivarérettség 2–3 éves korban. Szaporodás március–május, ragadós ikreket raknak kövekre vagy víz alatti növényekre. Inkubáció 2–3 hét. Élettartam 8–10 év — a Zingel nem egyik leghosszabb élettartama. Lassú, de az élet során folyamatos növekedés; a nagy példányok zavartalan, stabil élőhelyek jelzői.
Globálisan nem fenyegetett (LC), de a gátak és vízerőművek jelentősen veszélyeztetik, amelyek feldarabolják az élőhelyet és megszüntetik a szaporodáshoz szükséges természetes áramlást. Vízerőmű-láncok teljes folyórendszerekből irthatják ki a fajt (pl. felső Mur, alsó Drau, Drina, Bosna). A természetes mederfenék-sodrással rendelkező folyószakaszok védelme elengedhetetlen a életképes állományok fennmaradásához.