Chlidonias hybrida
A fehérarcú homokkóró kecses jelenléte a Duna-delta tavain. A tengeri sünökkel ellentétben a belvizeket kedveli, gyakran látni, amint a víz felszínéről "gyűjti" a táplálékot a tavirózsa levelei között.
Nyári tollazatban a teteje fekete, hasa sötétszürke, szinte fekete. A legszembeötlőbb kontrasztot a fehér arcok adják, amelyek nevét is adják. Csőre és lába mélyvörös, vérvörös. Télen a tollazat sokkal világosabbá válik, főként fehéresszürkévé, fekete fejfoltokkal.
Bőséges lebegő növényzetű tavakat és mocsarakat kedvel — tavirózsát, hínárt, békatutajt. A Duna-deltában szélesen elterjedt, és gyakran vegyes fészkelőtelepeket alkot a fehérszárnyú szerkővel (Chlidonias leucopterus) és más fajokkal.
Táplálkozás közben lassan repül alacsony magasságban a víz felett, és felszínesen merül, hogy rovarokat kapjon a felszínen, ebihalakat vagy kishalakat. A tengeri csérekkel ellentétben ritkán merül teljesen. Társas madár; telepei gyakran nagyok és zajosak.
Koloniálisan költ, vízi növények száraiból és leveleiből lebegő fészkeket építve, amelyek vegetációhoz horgonyzottak vagy szabadon lebegnek. A tojó 2–3 tojást tojik, amelyeket mindkét szülő kb. 18–20 napig költ. A stabil vízszint a költési időszakban kritikus a lebegő fészkek túlélése szempontjából.
Globális státusza Least Concern (LC). A faj kritikusan függ a tavak optimális vízszintjének fenntartásától a költési időszakban — a hirtelen szintváltozások megsemmisítik a lebegő fészkeket. A delta vízgazdálkodása közvetlen hatással van e faj szaporodási sikerére.