Rhodeus amarus
A szivárványos ökle (*Rhodeus amarus*) kis termetű hal, híres egyedülálló szimbiózisáról az édesvízi kagylókkal. Egyik legevibránsabb színű őshonos faj, a hímek a szaporodási időszakban látványos színeket mutatnak. Bár nincs gasztronómiai értéke, jelenléte kiváló indikátor az ökoszisztéma egészségére, mivel túlélése közvetlenül függ a kagylópopulációk létezésétől.
Magas, oldalról erősen lapított test, viszonylag nagy pikkelyekkel. A lateral vonal hiányos, csak az első 5–6 pikkelyen látható. Szürkészöld hát, ezüstös oldalak. Szaporodási időszakban a hímek irizáló színeket kapnak: zöldeskék csík a farokon, rózsaszín árnyalatok a hason, vöröses úszókkal. A nőstények speciális ovipozitor szervet fejlesztenek.
Közép- és Kelet-Európában elterjedt. A Duna-deltában álló vagy lassan folyó vizeket foglal el, bő növényzettel, iszapos vagy homokos fenékkel, ahol az Unio vagy Anodonta nemzetség kagylói élnek.
Békés hal, kis csoportokban él. Tápláléka főleg növényi anyag, egysejtű algák és detritusz, néha apró rákokkal vagy rovarlárvákkal kiegészítve. Óvatos hal, a vízinövények által nyújtott menedék közelében marad.
A szaporodás (április–augusztus) lenyűgöző folyamat: a nőstény az ovipozitorát behelyezi egy élő kagyló beszívó szifonjába és ikráit a kopoltyűüregbe rakja. A hím spermát ereszt a kagyló közelébe, belül megtermékenyítve az ikrákat. A lárvák heteken át a kagylóhéjban fejlődnek menedékben.
Least Concern (LC). A szivárványos ökle közvetve veszélyeztetett minden olyan tényező által, amely a kagylópopulációkat érinti. Romániában gyakori faj, gyakran élő csaliként használják a sporthorgászok.