Clanga clanga
A nagy sikoltozó sas Európa egyik legritkább és legveszélyeztetettebb sasa. Vizes és mocsári erdők specialistájaként a Duna-delta kritikus megállóhelyet jelent vonulása során. Robusztusabb és sötétebb színű, mint gyakoribb rokona, a kisebb sikoltozó sas, és sokkal visszahúzódóbb életmódot folytat. Romániában ritka a jelenléte, és csak átvonuló időszakokra vagy enyhe telekre korlátozódik, ami abszolút prioritást jelent a biológiai sokféleség megőrzésében európai szinten.
Közepes méretű sas egyenletesen sötétbarna tollazattal, távolból gyakran szinte feketének tűnik (innen a magyar neve). A kis pettyes sastól megkülönbözteti nagyobb mérete, szélesebb szárnyai és a farok fölötti sokkal feltűnőbb fehér folt. A fiatal példányokon a szárnyfoltok nagyok és kontrasztosak. Az orrnyílás kerek, jellemző a Clanga nemre. Repülése nehézkes, mély szárnylengésekkel.
Fészkelő területe Lengyelországtól és Belarusszal Kelet-Oroszországig húzódik, az ártéri erdőket és hatalmas mocsarakat részesíti előnyben. Romániában a Duna-delta ideális pihenőhelyet kínál az Afrika vagy Dél-Európa felé vonuló példányoknak. Egyes egyedek áttelelhetnek. Az emberi aktivitástól távoli, csendes területeket kedveli, ahol az ártéri övezetekben és a tavak partján vadászik.
Sokoldalú vadász, képes zsákmányát repülésből, talajról vagy vízből is elfogni. Táplálékát kis emlősök (vízipatkányok, pockok), vízimadarak (récék, szárcsák), kétéltűek és halak alkotják. Talajon járva is kereshet zsákmányt. Magányos és visszahúzódó, sokkal nehezebben megfigyelhető, mint a kis pettyes sas.
Romániában nem költ; a legközelebbi fészkelőhelyek Kelet-Lengyelországban és Ukrajnában vannak. Nagy fészkeket épít nehezen megközelíthető, elárasztott területek fáin. 1–2 tojást rak; a legtöbbször csak egy fióka éli túl. Aggodalomra ad okot a kis pettyes sassal való gyakori hibridizáció, amelyet a populációcsökkenés és a fajtársi partnerek megtalálásának nehézsége idéz elő.
Globálisan Sebezhető (VU) kategóriában van, a faj a vizes élőhelyek pusztulása, az ártéri erdők fragmentációja és az emberi zavarás miatt a kipusztulás kockázatával néz szembe. A Duna-delta létfontosságú szerepet játszik a vonulás közbeni táplálkozó- és regenerációs helyként. A teljes körű védelmi zónák fenntartása és a vonuló példányok nyomon követése elengedhetetlen a faj európai szintű megmentéséhez.