Aquila chrysaetos
A hegyi sas az erő és a szabadság szimbóluma, a világ egyik legerősebb ragadozó madara. Bár Romániában fő élőhelyét a Kárpátok gerincei jelentik, a hegyi sas véletlenül a Duna-deltában és Dobrudzsában is megjelenhet, különösen télen vagy a fiatal egyedek szétszóródásakor. Ez egy legendás madár, amely rendkívüli látásáról és a nála sokkal nagyobb zsákmány befogásáról ismert.
Masszív, sötétbarna sas, amelynek tarkóján és fejtetőjén jellegzetes aranybarna tollak találhatók — innen ered az angol neve: „Golden Eagle". Repülés közben a sziluettje karcsúbb, mint a rétisasé: szárnyai enyhén „V" alakban emelkednek, farka hosszabb és lekerekített. A fiatal példányok szárnyain nagy fehér foltok, farkukon fehér alap és fekete végszalag látható. Erős lábain a ujjakig tollas lábszárak, hatalmas karmok jellemzők, amelyek rendkívüli nyomóerőt fejtenek ki.
Az emberi jelenlét nélküli, hatalmas, vad hegyvidéki területeket kedveli. Megközelíthetetlen sziklákon vagy százéves fákon fészkel. A fiatal egyedek nagy távolságokra kóborolnak, és táplálék keresésére az alföldi területekre vagy deltákba is eljuthatnak. Dobrudzsában szórványosan figyelhetők meg a Măcin-hegységben, hideg időszakokban esetenként a deltába is bekóborolnak, amikor a hegyekben nehéz táplálékot találni.
Aktív, méretéhez képest rendkívül mozgékony vadász. Táplálékát emlősök (nyulak, marmotákak, kőszáli kecskegunnyókák, rókák), közepes méretű madarak és alkalmanként dögök alkotják. A vadászati technikája a meglepetésen alapul — légáramlatokat használva járőrözik a lejtőkön, majd nagy sebességgel zuhan a felismert zsákmányra.
A párkapcsolat egész életen át tart, a terület iránti hűség kiemelkedő. Masszív fészket építenek sziklákon. Márciusban 1–2 tojást raknak; legtöbbször csak az erősebb fióka éli túl (kainizmus gyakori). A fióka kb. 70–80 napig tartózkodik a fészekben. A deltában megjelenő példányok általában fiatal, ivarérett, de még nem területhű egyedek, amelyek a hegyekből kóborolnak le.
Globálisan Least Concern (LC) kategóriában van, Románia populációja azonban kicsi és szigorú védelmet igényel. A veszélyeztető tényezők közé tartozik az orvvadászat, a villanypóznákon való áramütés és a fészkhelyek körüli ellenőrizetlen turizmus okozta zavarás. A Duna-deltában tett minden megfigyelés fontos a kárpáti fiatal egyedek terjedési útvonalainak megértéséhez.