Aquila heliaca
A mezei sas, más néven parlagi sas Európa egyik legritkább és legértékesebb ragadozó madara. Az egykor a román sztyeppék szimbólumaként számon tartott faj hazánkban a kihalás szélén állt. Ez egy nagyméretű, impozáns sas, amely a nyílt síkságokat és sztyeppeket kedveli a hegyek helyett. Ennek a fajnak a Dobrudzsában vagy a Duna-delta környékén történő észlelése kiemelt védelmi jelentőségű esemény, amely jelzi a régióban a visszatelepítési erőfeszítések sikerét.
Masszív, sötétbarna — felnőtteknél szinte fekete — sas. Megkülönböztető jegye a fehér „váll" (fehér lapockatollak) és a testtel élesen kontrasztáló halvány krémszínű-sárgás tarkó. A farok sötétszürke, finom fekete csíkokkal. A fiatal példányok sokkal halványabbak, okker-sárgás, csíkos tollazattal, amelyet könnyen összetévesztenek más sas fajokkal. Erős csőr és az igazi csúcsragadozóra jellemző tekintély.
Elterjedési területe Közép-Európától Közép-Ázsiáig húzódik. Romániában évtizedekig kihaltnak tekintették mint fészkelő fajt, de nemrégiben újra megkezdte a fészkelést az ország nyugati részén és Dobrudzsában. Magányos fákkal vagy kis erdőfoltokkal tarkított síkságokat és sztyeppterületeket kedveli. A Duna-delta és a szomszédos sztyeppövezetek ideális vadász- és átvonulóhelyet kínálnak — különösen az ürgekolóniák révén.
Sztyeppe-specialista vadász. Kedvelt zsákmánya az ürge (Spermophilus citellus), de nyulat, hörcsögöt és talajszinten fészkelő madarakat (túzok, fürj) is ejt. Télen gyakran fogyaszt dögöt. Magasan szárnyalva vagy magas leshelyen várakozva vadászik. Territoriális; a párkapcsolat élethosszig tart, és a fészek körüli területet erőteljesen védelmezik.
Nyílt területen álló magányos fákon fészkel magasan — a fészek jól látható és különösen kiszolgáltatott az emberi zavarásnak. Március–áprilisban 2–3 tojást rak. A kotlás kb. 43 napig tart. Általában 1–2 fióka röpül ki. A fiatalok 5–6 éves korukra válnak ivaréretté. A felnőttek télen a territórium közelén maradhatnak, a fiatalok nagy távolságokra kóborolnak.
Globálisan Sebezhető (VU) kategóriában van. A legfontosabb romániai veszélyek: áramütés szigeteletlen villanyvezetékeken, illegális mérgezőcsalikok és az ürgetelepek — az elsődleges táplálékforrás — pusztítása. Határokon átnyúló természetvédelmi projektek stabilizálták a kelet-európai állományt. A Duna-delta és Dobrudzsqa nélkülözhetetlenek e nagyszerű faj terjeszkedési korridor szempontjából.